Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Onegai Teacher ( tanárnő kérem )

2009.10.18

Képzeljünk el egy kis városkát. Egy erdőkkel körülvett tó partján, idilli környezetben, mindentől, még az rohanó világtól is elzárva. Ha itt történik valami, még egy nap sem kell, hogy mindenki tudjon róla. Ennek a városkának a középiskolájába jár a középpontban levő kis csapat, akik iskola után is egymással lógva múlatják az időt, ami igen békésen, és persze lassan telik egy ilyen helyen. Ebbe a békébe lép bele az új tanítónő, a csinos és fiatal Mizuho, aki egyből a fiúk központi témájává válik, majd hirtelen ezt a fordulatot egy még nagyobb követi: az éjszaka folyamán az egész város szeme láttára köröz egy UFO a környék fölött. Mindenki felbojdul, sürög a média, és a két váratlan hírt egy újabb követi - a srácok számára - a kis csapat egyik tagja egy szó nélkül eltűnik, és csak másnap kerül elő. Az mindegyiküknek feltűnt, hogy valami történik, de csak Kei tudja pontosan mi is az...

Mi lehetne jobb kezdés ennél, egy anime számára, ami olyan témákat dolgoz fel, nem elítélendően tabuk nélkül, mint a serdülőkori szerelem, a tanár-diák kapcsolat, és a boldogság kérdése abból a korból, amin mindenki átmegy? Nos egy talán akad. Ha Mizuho nem alien, hanem egy frissen diplomázott tanár, és az egész mizéria az UFO körül csak a véletlen műve. Persze mindez a saját szájízem szerint, mert ha jól sejtem ez a verzió már nem sokunknak menne át a gyomrán. De visszatérve az ötletre, meg kell vallani, igen forradalmi, bár sokan valószínűleg inkább perverznek mondanák azt az alapszituációt, amiben egy tanár a saját diákjával él, annak minden velejárójával. Nos, én nem ilyen vagyok, és kifejezetten érdekelt, hogy egy, a valóságban egyértelműen halálra ítélt kapcsolatból mit hoznak ki a készítők. És végül nem is csalódtam, hisz ez az animék világa, amiben a prüdéria, és elzárkózás hazájában létrejöhet és fenn is maradhat egy ilyen kapcsolat. Bárhogy is történjen, valahogy az az érzésem, hogy inkább készült maga a film nyugatra, mint Japánba, és igen, erősen érződik rajta a világon mostanság átcsapó szexuális szabadság keltette vihar. Nem is szimplán érződik, ezen alapszik.
Mindezt félretéve, nézői szemmel valahogy lehetetlennek látszott betelnem az animével. A sok sok romantikus seinen után ez volt az első ecchi, amihez szerencsém volt, és hogy őszinte legyek, valahogy sokkal jobban tetszett az a világ, ahol a karakterek rendelkeznek emberi vágyakkal, és nem rendelkeznek emberfölötti gátlásokkal. Ennek hatására kezdett kialakulni bennem az ecchi szó magyar megfelelője, ami valahogy számomra nem más, mint a tabuk nélküli, vagyis őszinte romantikus történet. - Tudom, tudom spanyolviasz, de ne sajnáljuk az egyszeri szerkesztőtől a kritikaírás örömeit.

Ez az anime végre bővelkedik komoly és valóban eltárolható mondanivalókkal, amit nem feltétlenül kell visszakonvertálni a való életre, és megfelelő mennyiségű a poénok száma is. Szerencsére a készítők nem ragaszkodtak kitérőkhöz, sem az idő, illetve az epizódszám húzásához, így végül egy igen kiegyensúlyozott animét kapunk, amiről érződik, hogy élvezték a készítését.
A képi világ nagyon őszinte, igaz ez talán nem a legjobb jellemző, de mindenképpen igaz. A testek realisztikusak, és szépek, végre látni igazi eltéréseket, nem mindenki uganarra az alapra készült, sem formailag, sem az arcokat tekintve, és még a hajakra is jutott idő, ami nálam plusz pont.
A zenék meglepően jók, és hangulatteremtők, némelyikük egyenesen szívdobbanásig hat. A film néhány tökéletesen megkomponált pillanatában gyomrunk szinte azonnal mocorogni  kezdhet, azonban az eredeti szinkron némely karakternél kissé eltér az ideáltól, főleg Kei részéről, akinél túlzottan kisfiús hatást értek el, habár ugye ennek is sejtjük az okát, lévén ő a központi kapcsolat kisfiúja.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< November / 2017 >>